Az Országgyűlés hétfőn este szavazott a 2012-es adótörvényekről. Ebből a legtöbbeket érintő rész a bérkompenzáció, mely azt hivatott teljesíteni, hogy senkinek ne csökkenjen a nettó jövedelme jövőre az adójóváírás kivezetése miatt. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, átlagosan 15 százalékos bruttó béremelésre van szükség. De mennyivel nőnek majd a bérköltségek?

A költségvetési bizottság módosító indítványként terjesztette be „A munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges béremelést végrehajtó foglalkoztatót megillető adókedvezmény” címen a javaslatát, mely még módosult a zárószavazás előtti módosító indítvánnyal. A munkáltató, a 27 százalék tb-járulék helyett bevezetendő szociális hozzájárulási adóból írhatja le adókedvezményként a bruttó béremelés (jellemzően 5 százalékos) „önrész” feletti részét. Az adókedvezményt a nem állami cégek vehetik igénybe. Azok a munkáltatók jogosultak rá, akik a kormányrendeletben rögzítendő elvárt béremelést valamennyi folyamatosan foglalkoztatott munkavállaló tekintetében végrehajtja.

Az adókedvezmény számítási módja megegyezik a kivezetett adójóváírás számítási módjával. Havi 75 ezer forint bruttó jövedelemig az adókedvezmény a bruttó jövedelem 21,5 százaléka, de legfeljebb 16 125 forint. Hetvenötezer forint felett 14 százalékos mértékkel fogy el a kompenzáció. Ez azt jelenti, hogy 10 ezer forintonként 1 400 forinttal kevesebb adókedvezmény jár a munkáltatónak. Százkilencvenezer forintos bruttó jövedelem után már nem jár kompenzációs adókedvezmény. A munkáltatónak legfeljebb 5,1 százalékos bérköltség növekedést jelent a kompenzációs rendszerben a nettó bérek szinten tartása.

A kormány már 2011-ben is próbálkozott a munkáltatókra nehezedő nyomásgyakorlással, hogy teljesítsék 2011-re az elvárt 5 százalék körüli béremelést. A terv 2011-ben nem teljesült. Nagyon sok munkavállalónak csökkent a nettója amiatt, hogy a kormánynak a versenyszférában nem igazán volt lehetősége a béremelés kikényszerítésére. Ebből tanulva 2012-re olyan bérkompenzációs rendszert dolgozott ki a kormány, amelyik már eredményesen ösztökélheti a munkáltatókat arra, hogy teljesítsék az elvárt béremelést. A munkáltató által igénybe vehető adókedvezmény feltétele az elvárt béremelés teljesítése lett. A munkáltatók egy visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak.

Vagy egyáltalán nem hajtanak végre béremelést, de ekkor jelentősen – több ezer forinttal – csökken dolgozóik nettó jövedelme, vagy a nettó bérek szinten tartására rászánnak 5 százalékos bérköltség növekedést és akkor hozzájutnak az adókedvezményhez. Nincs köztes megoldás. Átlagosan 15 százalékkal kell emelni a bruttó béreket az alacsony keresetűek körében. Ez valójában a bérek bruttósítását jelenti, amiből kétharmad részt az állam, egyharmad részt a munkáltató fizet. A munkáltató csak akkor jut hozzá az állami részhez, ha az 5 százalékos „önrészt” biztosítja. A 2012-es bruttó bérkompenzáció átszámítható az eddigi „adójóváírásra”: havi 75 ezer forintos jövedelemig legfeljebb 8 200 forint adójóváírás jár, amelyik 7 százalékos mértékben fogy el. Havi 190 ezer forint felett nem járna „adójóváírás”.

A nettó bérkompenzációt jelentő adójóváírás nagy „segítséget” jelentett azoknak, akik zsebből fizettek a dolgozóiknak. Most többet kell zsebből kiegészíteni, ráadásul emelni kell a bruttó bért is, ha nem akarnak elesni az állami adókedvezménytől. Tehát a nettó bérkompenzációról a bruttó bérkompenzációra áttérés egyértelműen fehéríti a gazdaságot és megnöveli a járulék és a szociális hozzájárulási adó bevételeket is. Mivel az adókedvezmény a 27 százalékos tb helyébe lépő szociális hozzájárulási adó terhére valósul meg, ezért ez jelentős kiesést fog jelenteni a nyugdíj- és az egészségbiztosítási kasszából. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kasszák konganak majd az ürességtől.

Az eredetileg beterjesztett javaslat dolgozói nyilatkozathoz kötötte volna a munkáltató által igénybe vehető adókedvezményt, ami jogi nonszensz. Zárószavazás előtti módosító indítvánnyal kikerült a törvényjavaslatból az a rész, amelyik kizárta volna a kompenzációból azt a munkáltatót, akinek a munkavállalója másik munkáltatónál is munkaviszonyban áll és erről nyilatkozik. Ezzel okafogyottá vált a munkavállalói nyilatkozattétel. A törvény végrehajtásához elengedhetetlen az a kormányrendelet, amelyik meg fogja határozni azt, hogy mit is kell elvárt béremelésen érteni. Ennek a kormányrendeletnek pontosan szabályozni kell azt is, hogy mit jelent az, hogy minden munkaviszonyban foglalkoztatottra végrehajtja a munkáltató az elvárt béremelést.
 
Mit jelent az elvárt béremelés a 2012-ben belépett új dolgozóra?
 
Mivel a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény még nem rendezi az új belépők kérdését, ezért csak találgatni lehet, hogy mit tartalmaz majd erről a kormányrendelet. A példa legyen a következő: a munkáltató március 1-jétől hajtja végre az elvárt béremelést minden dolgozójára, így március hónaptól jogosult az adókedvezményre. Az év elején (január, februárban) belépő dolgozók bérét a munkáltató úgy állapította meg, hogy az arányban álljon a vele hasonló munkakörben foglalkoztatottakéval, ezért az elvárt béremelést megelőzően belépett dolgozóra is végre kell hajtani az elvárt béremelést. Ha a dolgozó az elvárt béremelést követően lép be, akkor az ő munkabérét a vele hasonló munkakörben foglalkoztatott béréhez igazítva állapította meg a munkáltató belépéskor, tehát itt már nem kell elvárt béremelést teljesíteni.

A kormányrendelet megjelenéséig elvárt béremelésen akkora bruttó béremelést értünk, ami mellett nem csökken a nettó jövedelem. A bérkompenzáció akkor is jár, ha a munkáltató az elvárt emelésen felül emel. Azt, hogy ez mekkora költséggel jár, kiszámolhatja ezen weblapon található kalkulátorral könnyen kiszámíthatja.

A kompenzációs rendszer szakmailag átgondolt, jól megvalósítható megoldás, árnyoldala viszont, hogy egy vagyonba kerül majd a költségvetésnek. A tervezett 85 milliárddal szemben 200 milliárdba. A jelenlegi gazdasági helyzetben megér ennyit az egykulcsos adó?