Gyakran találkozunk ilyen mondatokkal az adóhatósági jegyzőkönyvekben, határozatokban: „adózó nem bizonyította hitelt érdemlően, hogy …”. Az esetek többségében rosszkor, rossz helyen használja a NAV ezt a szövegrészt. Ez a fogalom meghatározás az okirati bizonyítékok elsődlegességét támasztja alá az adóügyekben. A hitelt érdemlő adatot meg kell különböztetni a hitelt érdemlő bizonyítástól. Vagyongyarapodási vizsgálatok során a revizorok csak hitelt érdemlő adatot fogadnak el. Hitelt érdemlőnek a bírósági gyakorlat szerint is az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva vagy más adatokkal egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására. Semmilyen nyilatkozat nem pótolhat releváns dokumentumokat, igazolásokat. Ez a különbség a hitelt érdemlő adat és a hitelt érdemlő bizonyítás között.

Az Adózás rendjéről szóló törvény (Art.) pontosan meghatározza, hogy kit terhel a bizonyítási kötelezettség. Az adóigazgatási eljárások tényállás tisztázási szakaszában az adózónak kell szolgáltatnia a hitelt érdemlő adatot (szerződések, bevallások, közhiteles adatok, stb.), de a hiteles adatokon alapuló hiteles bizonyítás az adóhatóságot terheli. A bizonyítatlanság annak a terhére esik, akit a bizonyítási kötelezettség terhel. Ha a magánszemély hiteles adatot - például teljes bizonyító erejű magánokiratot - nyújt be a tényállás tisztázási szakaszban -, akkor a revíziónak nincs mérlegelési joga a tekintetben, hogy elfogadom – nem fogadom el.
 
Egy példával világítom meg a fent leírtakat: a hiteles adat a magánszemély által benyújtott teljes bizonyító erejű magánokirat, amelyik egy kapott kölcsönről szól. Ez a Polgári Perrendtartás 196.§ (1) bekezdése alapján vélelmezhetően hiteles adatnak minősül. E körben két eset fordulhat elő. A vagyoni helyzetre is kiterjedő személyi jövedelemadó bevallás utólagos vizsgálata ellenőrzési eljárásban (vagyonosodási vizsgálat) a becslés előtt, illetve a becslés után lett benyújtva a hiteles adat. Ha a becslés előtt, akkor az adóhatóságnak kell hitelt érdemlő ellenbizonyítást lefolytatnia. Ennek keretében hiteles adatokkal alátámasztva megkísérli kétségbe vonni a magánszemély által benyújtott hiteles adat valóságtartalmát. Önmagában az, hogy az adóhatóságnak a kölcsönnyújtóval nem sikerült felvenni a kapcsolatot, nem számít hitelt érdemlő ellenbizonyításnak, az adóhatóságnak el kell(ene) fogadnia hiteles adatként a kölcsönszerződést.

Ha a becslést követően nyújtotta be a magánszemély a szerinte hiteles adatot, akkor a bizonyítási teher megfordulása miatt már neki, a magánszemélynek kell hitelesen bizonyítania, hogy a teljes bizonyító erejű magánokiratban foglaltak hiteles adatnak minősülnek. Az utólagosan is ellenőrizhető követelményt, neki kell alátámasztania további hiteles adatokkal. Bizonyítania kell, hogy a kölcsönnyújtó egy létező személy, biztosítani kell az ő elérhetőségét, igazolni kell a kölcsönszerződésben szereplő pénz átadását, stb. Az eljárás ezen szakaszában (becslés után) már valóban mérlegelhet az adóhatóság, hogy elfogadom vagy nem fogadom el. A végső döntést a bíróság szokta kimondani azért, mert a vagyonosodási vizsgálatokban a bíróság előtt az esetek többségében a magánszemélyek – hibás képviselői (ügyvédi) tanácsra – a becsült adóalaptól való eltérést akarják bizonyítani. Pedig, lehetne támadni a tényállás tisztázottságát, a becslés feltételeinek fennállását, a becslési módszer megfelelőségét is.

Ez utóbbi esetekben (eljárási szakaszokban) a bizonyítási kötelezettség az adóhatóságon van, tehát eredményesebb lehet annak bizonyítása, hogy a jogerős határozat valójában jogsértő. A vagyonosodási vizsgálatokban az adóhatóság gyakori pernyertességének elsődleges oka a gyenge felperesi képviselet. Ez év március 1-től érvényes új bírósági eljárási szabályok (főszabályként tárgyaláson kívül dönt a bíróság) előtérbe helyezik a szakértői véleményeket és ez nagyobb esélyt adhat a felperesnek a nyeréshez. Ezért a jövőben – véleményem szerint - nem szabad adóügyben bírósági keresetet benyújtani a felperes álláspontját szakmailag alátámasztó okleveles adószakértői vélemény nélkül.

Angyal József
okleveles adószakértő   

Forrás: Adózóna.hu