A vállalkozások jelentős része profitorientált tevékenységet végez, így a megtermelt haszon kivétele központi kérdés számukra. A cégek tagjai rendszerint akkor juthatnak hozzá a vállalkozás működése során képződött haszonhoz, ha a társaság annak megfelelő feltételek melletti kifizetéséről dönt.

Bár a korábbiak alapján már könnyen levezethető, azért rögzítsük, hogy osztalékelőlegnek tehát a két, egymást követő számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása közötti időszakban a nyereség, illetve a szabad eredménytartalék terhére a taggyűlés által a tagoknak kifizetni rendelt hányadot nevezzük. Korlátolt felelősségű társaságok esetén ezen kifizetendő összeg az osztalék, melyről azonban kizárólag a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat a taggyűlés, így osztalék fizetésére évente egyszer van lehetőség.

Tekintettel arra, hogy a kft. tagjainak év közben, illetve két beszámoló közötti időszakban is szüksége lehet a megtermelt haszonra vagy annak egy részére, ezért a jog egy szó szerint átmeneti jellegű megoldást kínál részükre. Ez az osztalékelőleg. Az osztalékelőleg kifizetésének szigorú, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (Gt.) rögzített feltételei és persze következményei vannak, melyeket megpróbálunk röviden összefoglalni.

Az osztalékelőleg kifizetésének első és második feltétele – a társasági szerződés vonatkozó rendelkezése és taggyűlési határozathozatal

Köszönhetően annak, hogy az osztalékelőleg – mint azt a későbbiekben látjuk – alapvetően a még meg nem valósult tervekbe vetett hitre épül, ezért annak kifizetése több feltétel együttese fennállásához kötött.

Az első és igen gyakran figyelmen kívül hagyott feltétel, hogy az osztalékelőleg kifizetésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha ezt a lehetőséget a társasági szerződés tartalmazza. Elsődleges feladatunk tehát a társasági szerződés ellenőrzése. Fontos megjegyezni, hogy a sokakban kialakult tévhit ellenére nem pótolja a társasági szerződés ilyen tárgyú rendelkezését az, ha a tagok a taggyűlésen egyhangúlag döntenek a kifizetésről. Előbb a társasági szerződést kell az osztalékelőleg fizetésére vonatkozó lehetőséggel kiegészíteni és csak azt követően lehet taggyűlési határozatot hozni. Különösen hangsúlyos mindez annak fényében, hogy az oly nagy előszeretettel alkalmazott szerződésminták nem tartalmazzák ezen lehetőség feltüntetését, így amennyiben valamely társaság szerződésmintával alakult és azt utóbb a taggyűlés nem módosította, akkor osztalékelőleg fizetésére nincs lehetőség.

A félreértések elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy az osztalékelőleg kifizetésére vonatkozó lehetőség feltüntetése – mint az magából a kifejezésből is kitűnik – csupán lehetőség, nem kötelező annak kifizetéséről dönteni, de ha dönteni akarunk, akkor erre vonatkozóan taggyűlési határozat szükséges.

Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy amennyiben a társasági szerződésben az osztalékelőleg fizetésére vonatkozó lehetőség feltüntetésére sor kerül, úgy célszerű annak részletszabályaira is kitérni és körültekintően rendelkezni annak korlátairól, így például arról, hogy mikor, milyen gyakorisággal vagy éppen milyen összeghatárig engedélyezzük a kifizetést, illetve a döntéshozatalt.

Az osztalékelőleg kifizetésének harmadik feltétele – az osztalékelőleg kifizetésének fedezete

Az osztalékelőleg fizetésének következő feltétele, hogy az osztalékfizetéshez szükséges fedezet fennállta igazolt legyen. Osztalékelőleg fizetése esetén közbenső mérleget kell készíteni és ezen közbenső mérleg alapján kell megállapíthatónak lennie annak, hogy a társaság rendelkezik az osztalék fizetéséhez szükséges fedezettel. A fedezet akkor tekinthető biztosítottnak, ha a kifizetés nem haladja meg az utolsó számviteli törvény szerinti beszámoló szerinti üzleti év könyveinek lezárása óta keletkezett eredménynek a számviteli törvényben foglaltak alapján megállapított, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített összegét és a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje a kifizetés folytán nem csökken a törzstőke összege alá. Kicsit egyszerűbben fogalmazva: ha keletkezett pozitív adózott eredmény, rendelkezik a társaság felhasználható szabad eredménytartalékkal és a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőke – az osztalékelőleg kifizetésével együtt – eléri a törzstőke összegét.

Az osztalékelőleg kifizetésének negyedik feltétele – a visszafizetési kötelezettség vállalása

Mint az mostanra már mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, az osztalékelőleg kifejezés éppen abból ered, hogy a jövőben fizetendő osztalékból azt megelőzően eszközölnek a tagok kifizetést, hogy az osztalék kifizetésének időpontját megvárnák. Mi történik azonban akkor, ha a feltevések és a várakozások nem vagy nem maradéktalanul teljesülnek, így utóbb olyan helyzet áll elő, melyben az osztalék kifizetésének jogszabályi lehetőségei nem állnak fenn és ezáltal a már megfizetett osztalékelőleg korábbi kifizetésének feltételei is megdőlnek? A törvény egészen érdekes, mondhatni szokatlan módon kezeli ezt a helyzetet, hiszen a tagoknak nem közvetlenül ír elő visszafizetési kötelezettséget, hanem azt írja elő számukra, hogy az osztalékelőleg kifizetésének előfeltételként nyilatkozzanak arról, miszerint ilyen esetekben vállalják a már megkapott összeg visszafizetését.

A visszafizetés kapcsán érdemes kitérni arra, hogy a visszafizetendő összeg után a tagnak kamatot kell fizetnie, melyet a társaság elengedhet számára. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a meg nem fizetett kamat jövedelemnek minősül és ennek megfelelően is adózik. A kamat mértéke kapcsán az Szja tv. vélelmet állapít meg és a piaci kamatot a jegybanki alapkamat plusz 5 százalékban határozza meg azzal, hogy ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor azzal kell számolni. A jegybanki alapkamat mértéke ma 6 százalék, így a kamatkedvezmény számításánál az Szja tv. szerint vélelmezett piaci kamat 11 százalék. A kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapja a kamatkedvezmény 1,19-szerese, míg az adó mértéke 16 százalék. Az adót a kifizető állapítja meg, valamint neki kell bevallania és megfizetnie is. Az adót tehát a társaság és nem a magánszemély tag viseli. Abban az esetben, ha a tag fizet kamatot, de annak mértéke nem éri el a vélelmezett kamatmértéket, akkor a kettő közötti különbözet tekintetében a korábban ismertetett szabályok az irányadóak.

Röviden megjegyezzük, hogy a fentiek ellenére a kifizetett osztalékelőleget nem minden esetben kell visszafizetni, hiszen a taggyűlés dönthet úgy is, hogy az osztalékelőleg visszafizetését elengedi. Ha a tag magánszemély, akkor ilyen esetben a nála maradt, vissza nem fizetett osztalékelőleg egyéb jövedelemnek minősülő jövedelemnek tekintendő, mely után az összevont adóalapra vonatkozó szabályok szerint kell adót fizetni, amellett, hogy ezen összeg után még társasági adó fizetési kötelezettség is keletkezik, hiszen ingyenes átadásra kizárólag az adózott eredményből van lehetőség.

Az osztalékelőleg kifizetésének további (lehetséges) feltételei – pl. ügyvezetői nyilatkozat, bejegyzett tagsági jogviszony

Az osztalékelőleg kifizetésének feltételeként felsoroltakon túl további előírások is meghatározhatók. A tagoknak lehetőségük van arra, hogy a társasági szerződésben különböző feltételeket szabjanak. Ebben a körben az osztalék fizetésének szabályai közül is szemezgethetünk, így íme néhány ötlet.

A törvény az osztalék (nem osztalékelőleg!) kifizetésével kapcsolatosan az ügyvezetőkre nézve nyilatkozattételi kötelezettséget fogalmaz meg, mely szerint az ügyvezetőnek írásban nyilatkoznia kell a taggyűlésnek arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetve a hitelezők érdekeinek érvényesülését. A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történő kifizetéssel, illetve valótlan nyilatkozat tételével okozott károkért az ügyvezető a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános rendelkezések szerint felel. Az ügyvezető köteles a nyilatkozatot 30 napon belül a cégbírósághoz elektronikus úton benyújtani. A bejelentés nem jár illetékfizetési és közzétételi kötelezettséggel. Az osztalékelőleggel kapcsolatosan a Gt. nem tartalmaz a fentihez hasonló kötelező jellegű előírást, azonban semmi sem zárja el a tagokat attól a lehetőségtől, hogy ilyen jellegű nyilatkozattételi kötelezettséget a társasági szerződésben előírjanak.

Annak ellenére, hogy a társasági szerződésekben viszonylag ritkán találkozhatunk ilyen jellegű rendelkezéssel, nem érdemes rögtön legyintenünk, sőt, bizonyos esetekben kifejezetten javasoljuk erre vonatkozó típusú szabályrendszer kidolgozását a társasági szerződésekben, hiszen a kötelezettség puszta feltüntetése mellett annak részletei – pl. mi a helyzet együttes cégjegyzés esetén vagy akkor, ha az önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetők egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek – is fontosak lehetnek.

A tagokat az osztalék – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – törzsbetéteik arányában illeti meg. Ezen szabály analógiájára mindez az osztalékelőleg esetében is igaz, így ha indokoltnak vagy szükségesnek látjuk, akkor a törzsbetétek társasági szerződésben meghatározott arányától eltérően is megállapítható az egyes tagok részére kifizetendő osztalékelőleg, de ennek lehetőségét és szabályait a létesítő okiratban feltétlenül rögzíteni kell.

Újabb javaslat, hogy miután a törvény lehetővé teszi az osztalék nem pénzbeli vagyoni értékként történő juttatását, így ennek lehetőségét az osztalékelőleg vonatkozásában is hasznos lehet a társasági szerződésben feltüntetni, hiszen erre szintén csak a társasági szerződés kifejezetten erre irányuló rendelkezése esetén van lehetőség.

Számtalan hasonló példát lehetne még felhozni, de a lényeg az, hogy a jog nagy szabadságot biztosít számunkra ezen a területen is, így némi körültekintéssel hasznukra fordíthatjuk ezen lehetőségeket.

Csurgay András Zsolt
ügyvéd

Forrás: Adózóna.hu